Egy másik világ

                                              1.fejezet
                                            (Találkozás)

 Amikor eljön az este, megnyukszik a szívem.Mindig is az estét szerettem, lehetett akár nyár akár tél, az este az este maradt.Minden naplemente után ledőltem egy fa tövében, az erdőben és figyelem a csillagokat, a gyönyörű holdat.Magányos lélek voltam,de különösebben sose zavart.Minden nap faluról falura vándoroltam, figyeltem az embereket, néztem a folyton edző, vagy a falut küldetés miatt elhagyó ninjákat.Nem is tudom miért, de érdekelt valyon milyen lehet csak egy átlagos, csakrát nem használó ember élete, és hogy milyen lehet ninjaként csapatokban az úgynevezett társakkal küldetéseket teljesíteni.Ezek mindig is érdekeltek, de vajon miért?....nemtudom, talán soha meg sem tudom.
 Nap nap után telt, és én csak előre mentem, a szívem elhúzott szülőföldemtől.Mesze jártam már a Madarak országától, talán a tea vidékén járhattam éppen. Az erdőkön keresztül közlekedve sose figyelem pontosan merre is járok.
 A nap ismét lemenőben.Látom a közeli túrista falu ragyogó fényeit a távolban.Az erdő szélén megállva nézem, hogy borítja be száz meg száz ember ezt a kis területet.Szépen lassan elindultam befelé.Nézelődtem keresgéltem egy jó teaházat.Szerencsémre rögtön bele is akadtam egybe.Belépve láttam hogy milyen szépen is van elrendezve.Kerestem egy üres helyet valahol az ablak mellett.Leültem, a táskám pedig az asztal alá becsúsztattam.Vettem egy kancsó zöld teát, és elmerültem a gondolataimban, emlékeimben..Nem is tudom hány órát voltam ott a finom teát iszogatva, de a tulaj már bezárni készült ezért megkért, hogy ha lehet mostmár távozzak.Letettem a poharat, felvettem az asztal alól a tarisznyámat, és a pénz az asztalon hagytam.Kint már nem volt olyan sok ember, már csak néhányan iszogattak, beszélgettek.Az égre néztem és elcsodálkoztam, hogy milyen fényesek most a csillagok, talán sose voltak még ilyen csillogóak.Alig tudtam levenni róluk a szemem.Ekkor egy nagy csattanást, üvegtörést hallottam.Odakaptam a fejem és már majdnem nyúltam a fegyveremért, de észrevettem, hogy csak néhány részeges dobálja a falnak a szakés üveget.Nemtörődve velük elindultam az erdőbe, keresve egy közepes termetű fát, melynek ágán megpihenhetek.Nem sok időbe került, és máris találtam az erdő mélyén egy remek példányt.Felugortam elhelyezkedtem, és tovább folytattam a csillagok és a hatalmas hold bámulását.Kis idő után elaludtam.
 Másnap reggel madárcsicsergésre keltem.Gyönyörű hangjuk volt.Még néhány percig pihengettem és halgattam a csodás éneket.Ekkor egy hangos női sikoly csapta meg a fülem.Kinyitottam a szemem és a falura pillantottam ahol egy ember sem volt, mégis vér borította az utcát."Mi a franc?" kérdeztem magamban, és ismét hallottam a sikolyt.Előrántottam a teljesen fekete katanám és a hang felé rohantam.
-Segítség!Nem akarok meghalni!-kiabálta egy fiatal női hang, az egyik ház felső szintjéről.
Sikerült megállapítanom hogy pontosan honnan is jönnek a hangok, és oda rohantam.Beugortam az első emeleti ablakon, és észrevettem a sarokban síró reszkető lányt, nem sikerült megnéznem külselyét, ugyanis a szoba ajtaján egy fura teremtmény jelent meg, amilyet még sosem láttam.Termete akkora volt mint egy normál ágy, de így közelről sokkal nagyobbnak tűnt.Nem hagytam időt neki mozgásra, a fegyveremmel rögtön ketté hasítottam a koponyáját.A fejéből fekete vér fröccsent, ami megeggyezett a másfélkezes katanám színével, mondhatni ugyan olyan volt.Kinéztem a betépett ajtón és láttam, hogy semmi hasonló lény nincs ott.Ahogy visszanéztem láttam, hogy a lény, amit mostantól runnernek nevezek, a lábától a ketté vágott fejéig, fokozatosan eltűnik.users1.ml.mindenkilapja.hu/users/apokalipszisklan/uploads/M-stalker1.jpg
-Ki maga?-kérdezi a vékony riadt lány.Szinte meg is feledkezdtem a lányról, miközben az eltűnő lényt figyeltem.
-Az aki megmentette az életed..-és a lány felé néztem.Elállt a szavam.A szoba sarkában összekuporodva figyelt rám, és a szemein látszott, hogy halálra van rémülve.Mindössze egy bugyi és egy hosszú póló volt rajta.A teste gyönyörű vékony volt, arca pedig, mint egy tündéré.Csodaszép volt a két csillogó kék szeme.Hosszú Lila haja a háta közepéig ért.Nem nézett ki többnek mint 17.Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem.
-Kérem ne bámuljon.Szeretnék felöltözni, megtenné, hogy kimegy a szobából? -mondta megszeppenve.
-Természetesen igen.De addig mondja el, hogy mégis mi történt itt.-megfordultam és kimentem a folyosóra, majd létrehoztam egy árnyék klónt és elküldtem, hogy derítse fel a falut.
A lány még mindig reszketett.Óvatosan felkelt és elindult a szekrény felé.
-Nemtudom mi történhetett...-rebegte.-Valami nagy csattanásra keltem, és amint kinéztem az ajtón láttam, hogy valami betörte az ajtót, óvatosan lenéztem az emeletről és ....-elkezdett sírni , nem bírta könnyek nélkül.Letekintettem a fölszintre és láttam  a betört ajtót és két holttestet egy hatalmas tócsa vérben."Ezek biztos a szülei voltak".
Benéztem vissza a szobába, és láttam, hogy a lány az ágyon ül és szakadatlanul sír.Odamentem és leültem mellé,  rögtön a vállamra borult.Csak sírt és sírt.Látszott rajta, hogy nagy megrázkódtatás volt ez a számára.Átöleltem és megvártam míg kisírja magát.10 vagy 20perc múlva a klónom visszatért.A lány már alig sírt már csak néhány könycsepp folyt le az arcán.
-Most öltözz fel, nincs mitől félned, amíg itt vagyok nem eshet bántódásod.-mondtam megszánva a lányt.
-Köszönöm. -mondta és a szekrényhez lépett.
A klónommal együtt kiléptünk a szobából, és vártam a jelentést.
-A faluban nem találtam több túlélőt, sőt holttestet is alig.De nem hinném hogy bármely ember is túlélte volna ezeket a szörnyeket.Lényegében az egész falu romogban.De ami a legfúrcsább, hogy nem találtam nyomokat afelől, hogy merre is mehettek.
-Rendben.Menny és nézz szét az erdők belsejében.-mondtam és vettem még egy pillantást a földszintre.
-Kész vagyok.-mondja a lány.images.absoluteanime.com/rosario_+_vampire/mizore.jpg
-Rendben, akkor mennyünk, itt nem biztonságos.De előtte áruld el a neved.-mondtam és beléptem az ajtón, majd rátekintettem a gyönyörű lányra.Ismét vörös lett az arcom, és nemtudtam levenni a szemem róla.
-Mizore Aoki a nevem, és téged hogy hívnak?-kérdezte már nyugodtabb hangon.
-Az én nevem Sen Kecueki.

       2.Fejezet

  (Jégvirág)

 Akkoriban 23éves lehettem.180-185cm magas, hosszú barna hajú.A szemem citromsága színűek.A ruháim mind feketék, vagy éppen sötétkékek voltak.Az arcomon akkoriban még semmilyen sérülés sem volt...
 Mizore még összepakolt néhány dolgot a táskályába és készen állt az útra.
-Remek, remélem mindent elraktál ami fontos, mert már nem fogunk visszatérni ide.-mondtam és hátamra vettem a táskát.
-Igen, igen minden fontos benne van, de most kérlek mennyünk mert nemtudok tovább itt maradni.-és kirohant az utcára.
Az ablakon át én is távoztam.Dél felé vettük utunkat.Nekivágtunk az erdőnek, és néhány perc után a klónom is eltűnt, így megkaptam minden emlékét."Hát ezek a dögök tényleg nem hagytak semmi nyomot, ez így nagyon nem lesz jó".Egy óra körül járhatott az idő amikor egy hatalmas rovalyt hallottam a közelben.A hangok nagyon gyorsan közeledtek, ezért rögtön kellett cselekednem, megidéztem Vosami nevű sasomat, akinek a testhossza több mint másfél méter, a szárnyfesztávolsága pedig két és fél méteres volt.Nem véletlenül őt idéztem meg, hiszen ő képes egy, akár kettő ember szállítására is.Mind a ketten gyorsan felugortunk és máris felszálltunk.Alattunk szinte rögtön egy runner csorda rohant el.Lehettek körülbelük 20-an, vagy akár 30-an.Néhány másodperc alatt el is száguldottak alattunk.A falu felől jöttek, éppen ezért is rögtön arra kaptam a fejem.A faluban észrevettem egy csuklyás alakot.A fekete köpeny amit viselt, kicsit megszaggatottnak látszott.Bal kezében egy sötét botot láttam, de a kezének is szinte pontosan ugyanolyan színe volt.Éppen abba a házba lépett be ahonnan mi jöttünk ki.
-Maradjatok itt, nemsokára jövök.-mondtam és futottam be vissza a faluba.
Az ajtón bejöttem és láttam, hogy az eggyik hulla hiányzik.Az emeletről lépteket hallottam.Kardom már kézben volt és a lépcsőn felfelé haladtam halálos csöndben.A lépések Mizore szobályából jöttek.A betört ajóhoz közelítve, valami fura érzés fogott el.Ha jellemeznem kéne akkor sötét és nyomasztó.A léptek megálltak.Az ajtóhoz érve szépen lassan óvatosan betekintettem.A szekrény mellett ált azaz alak akit nemrég láttam.Jobb kezében ott volt a bot, bal kezével pedig a szekrényt tapogatta.
-Állj.Ki vagy te?-mondtam belépve.Három négy lépést előreléptem és a kardomat felé szegeztem.A csuklyás alak áttette a másik kezébe a botot és elkezdett megfordulni.Rögtön odaléptem elé és a kardomat a nyakához szegeztem, de ebben a pillanatban eltűnt.
-Még nincs itt az ideje.-mondta egy eltorzult hang mögöttem.Rögtön hátranéztem kardomat elémrántva.A betört ajtónál ott ált a sötét szaggatott ruhás alak.A csuklya még az arcát is teljesen eltakarta.Szinte meg se fordultam, és ismét nyomtalanul eltűnt.Körbenéztem a szobában és sehol sem volt.Rögtön csináltam 3 klónt és azokat elküldtem, hogy megkeressék a titogzatos alakot.Megnéztem a szekrényt, és én is megtapintottam ott ahol az a fura alak.Hideg volt, azon a helyen sokkal hidegebb volt.Meglepetten vettem el a kezem."Valyon miről beszél?.Miért érzem ezt a fagyos hideget a szekrény oldalán?"Ebben a pillanatban az egyik klónom eltűnt és megkaptam az emlékeit.Amikor épp az egyik házban keresgélt, a semmiből előugrott négy runner és azonnal megölték."A francba tényleg nem maradhatunk tovább."Rögtön kiugortam az ablakon és Mizoréék felé rohantam, de nem voltak sehol."Ez nem lehet igaz, hova tűnhettek? Azok a dögök biztos nem kaphatták el őket, Vosami elég tapasztalt és ügyes.Vagy talán mégis képesek ezek a lények elkapni őket?"Rohantam az értük.Ahogy az erdő széléhez értem hűvös szellő csapott meg.Egy kicsit megtorpanttam de rögtön folytattam a rohanást.Ahogy beljebb és beljebb értem egyre hidegebb lett.Fél perc futás után jeget láttam a földön, és egy keveset a fák szélein.Egyre több és több lett.Az erdő azon részét ahol éppen jártam teljesen beborította.A fák szélein a jégből virágok formálódtak ki.Hol tulipán hol pedig rózsa alakúak.Rohantam ahogy csak tudtam."Ez hogy történt,valyon mi hatására?"Ezen gondolkodva törtem előre a jeges fák között.Néhány pillanat után meglepő dolog került a szemem elé.Mizore egy fa tövében összekuporodva sírt, körülötte pedig több mint hat runner jégbefagyva állt.Vosami is jégbe fagyott.Volt rajta néhány elég súlyos karmolás nyom.
-Ezt te csináltad?-kérdeztem meglepettve odalépve a síró lányhoz.
-Azt hiszem...igen.-mondta könnyei között.
-Amint látom nem tudtál róla, hogy ilyen erőd van.
-Igen...
Végrehajtottam ismételten egy idézést, és a legkissebb sasomat Vasizát hoztam ide.
-Vidd vissza és lássátok el a sérüliseit, és vidd el ezeket is-mutattam a runnerekre- ha bármi történik gyere vissza és szólj.Bólintott és eltünt, pár pillanat múlva  a runnerek és Vosaimi eltűntek.
-Az idézett állatok világában biztonságban lessz és meggyógyítják, azt a dögöt pedig megfogják vizsgálni.Odaléptem a lányhoz, és a táskámból elővéve egy meleg pokrócot ráteríttem, hogy ne fázzon.Leültem mellé és magamhoz öleltem.Ahogy Mizore nyugodtabb lett, úgy olvadtak el a csillogó jégvirágok.

                             3.fejezet

                                           (Az első nap véget ér)

"Még nincs itt az ideje." Ezek a szavak jártak a fejemben."Valyon mire utalt ezzel?"Akkor még nem is tudtam...
 A nap szűntelenül sütött felettünk, nem volt egy felhő sem ami zavarhatta volna.Mizore és én már egy órája ültünk az egyik fa tövében.A fénysugarak könnyedén törtek be a fák lombjai között.A jég már teljesen elolvadt, már csak a hideg levegő és néhány tócsa maradt.
-Mostmár induljunk, nem maradhatunk itt.Keresnünk kell egy biztonságos helyet.-mondtam felkelve a földről.
-Rendben mennyünk.-letörölte könnyeit és felkelt.
Szépen lassan elindultunk.Csend volt.Az erdő közepénél járhattunk amikor Mizore megszólalt.
-Bocsánat.A madarad nem sérült volna meg ha én nem lettem volna itt.
-Nem kell bocsánatot kérned, végülis te mentetted meg.Ahogy láttam azoknak a runnereknek valahogy sikerül olyan magasra felugraniuk.
-Nem tudtak elérni minket.Amikor fent vártunk, eggyik pillanatról a másikra elsötétült minden, és egy kéznek az érintését éreztem a vállamon.Megijedtem és leestem.Az a hatalmas sas utánnam repült és megmentett attól, hogy a földre zuhanjak.Éreztem, hogy ismét rajta vagyok.A sötétség eltűnt.Láttam, hogy a földtől mindössze néhány méterre vagyunk.Szinte rögtön ott voltak azok a démonok.Nemtudtunk elég gyorsan felemelkedni, és az aggyikük elért minket és súlyos sérülést okozott neki.Lezuhantunk és úgy éreztem meghalok...-megakadt a szava.Ismét könnycseppek csordultak le az arcán.
-Meg kell nyugodnod.-léptem mellé és ismét megálltunk.
-Még arra sem volt idő, hogy eltemethessem a szüleimet.Tudom, hogy nem lehetett rá időt szakítani, de akkor is...
-Nem szabad ezen gondolkodnod, mert felemészt.Nekem is meghaltak a szüleim, a szemem láttára végezték ki őket.De erről most nem akarok beszélni.Az a fontos, hogy kordában tudd tartani az erődet.Ha képes leszel rá, akkor megfogod tudni magad védeni.Most pihenjünk meg és együnk.
-Köszönöm, már nagyon éhes vagyok.
A nap már lemenőben volt, ezért tábort is vertünk.Az ételt tekercsekben lepecsételve tároltam.Feloldottam az egyiket.Sok étel terült elénk.Miután megcsináltam a tűznek a helyét és gyűjtöttem elég tüzifát, utánna én is megvacsoráztam.Este már 9-10 óra lehetett.Mizorén látszott a fáradtság, ezért ahogy bement a sátorba és lefeküdt szinte rögtön elaludt.Létrehoztam 4darab árnyék klónt és azokra bíztam a felügyeletet.Nem mondhatnám, hogy fáradt voltam, de szerettem volna végre pihenni.Az alvással visszanyerhetem az elhasznált csakrát, és kipihent lehetek.Sokat gondolkodtam töprengtem."Valyon ezek a lények az egész bolygón megjelentek?"

                                             4.fejezet
                                             (Emlékek)
 

Az este nyugodtan telt, egy runner sem járt arra.A nap alig kelt fel mikor felébredtem.Mizore még aludt.Olyan nyugodtan, mint ha nem is történt volna semmi.Mind a 4 klónom éberen figyelt.Gyorsan összeszedtem magam és megreggeliztem.Fél óra elteltével a fiatal lány felkelt.A sátorban néhány perc alatt felöltözött.
-Jóreggelt.-mondta kilépve.
-Jóreggelt.Hogy telt az este?Ki tudtad aludni magad?
-Nagyon fáradt voltam ezért gyorsan elaludtam.Szerencsémre nem álmodtam semmit, és most kipihent vagyok.
-Ez jó hír.Az este folyamán egy runnert sem érzékeltek a klónjaim.Most gyere és reggelizz meg.
-Rendben.Köszönöm.
A nap teljesen felkelt.Néhány madár előrepült a fák közül.Talán érezték a közelgő veszélyt.A klónjaimmal együtt átfésültük a tábör körülötti területet.Egy démont se találtunk, sőt egyáltalán nem találtunk semmilyen élőlényt.Mindössze 10percünkbe telt ez a művelet.Visszamentünk.Mizore éppen befejezte a reggelit.
-Remélem eleget ettél, mert nem mindig lesz esélyünk ilyen nyugodtan falatozni.-mondtam.
-Igen, tudom.
Elővettem néhány kis tekercset.A dolgaimat, mint például a sátort és a megmaradt ételeket, lepecsételtem.A táskámba becsúsztattam őket, és indulásra kész voltunk.
-Amint látom mehetünk.-és megkezdtem lépteim előre az erdőben.
-Tudsz nekem segíteni?-mondta a földet bámulva, ahol még mindig maradt néhány csepp a felolvadt jégből.
-Mire gondolsz?
-Tudsz nekem segíteni, hogy teljesen uraljam az erőmet?
-Megpróbálok.De most induljunk, a következő falu csak néhány órára van.
-Köszönöm.-mondta és ő is elindult.
Az út hosszú volt.Még mielőtt az erdőt elhagytuk volna beszéltünk egy keveset.
-Te hova valósi vagy?Nem látok rajtad fejpántot.
-A madarak országából jöttem, ami a szél és a föld országa között fekszik.Sose voltam ninja ként számontartva.Nem mutattam meg senkinek, hogy képes vagyok ninjutsut használni.Mégis volt valaki aki rájött.Ő is remekül érzékelte a csakrát, de nem csak ez volt az amiben jeleskedett.Szüleim halála után egy évvel találkoztam vele.Ez körülbelül 15évvel ezelőtt történt.

Éppen a temetőben voltam.Két szál fehér rózsát vittem nekik.Mindkettőjüknek egyet-egyet.
-Jó emberek voltak.-mondta odalépve.
-Ki maga?-kérdeztem az akkor még ismeretlen öregembert.
-Gyere mutatok valamit.-A husszú ősz szakállú és hajú ember kis mosolyt ejtett és elindult.
Nem is tudom miért, de követtem.A faluból kiérve, a hegyekbe vettük az irányt.Eltelt 10-15 perc amikor egy barlanghoz értünk.Bent teljes volt a sötétség.Egy pillanat alatt mind a két oldalt fáklyák kezdtek égni, és fénnyel borították be a nemrég még holtsötét teret.Meglepődve torpantam meg, de szinte rögtön, pár pillanat kieséssel ismét folytattam a sétát.
-Ezentúl nyugodtan szólíthatsz Hidekinek.
-Ezentúl?-kérdeztem meglepetten.Nem szólt semmit, ment tovább befelé.
-Ők nagyon különleges emberek voltak.Legalábbis az apád biztosan.
-Honnan ismerte őket?
-Majd később elmondom.-felelte.
-Mit tervezel?
-Megtanítom neked azt, hogy hogyan irányícsd a másik éned.....

-A másik éned?-kérdezte Mizore meglepetten.
-Igen.De nézd elértük az erdő szélét.Már látom is a falut.
-De mik azok ott?-kérdezte megijedve.

                            5.fejezet

                          (Két világ határán)

 A nap fényei csodásak voltak, ahogy beborították a földet.Egy felhő sem zavarta tündöklését.De ez nem tartott sokáig...
 Mizore és én éppen az erdő széléhez értünk, amikor meglepő látvány tárult elénk.
-Ezek mik?-kérdezte tőlem elborzadva.
-Úgy tűnik nem csak az az egy fajta létezik belőlük, mostmár biztos vagyok benne, hogy ezek igazi démoni teremtmények.-mondtam kardomhoz nyúlva.
 A szemünk elé ismét fura lények kerültek.A falu szélén az egyik ház mögött ott voltak ketten.Testük teljesen szürke, magasságuk pedig körülbelül 2.5-3m.Füleik hasonlítottak a denevéréhez.A szemeik vérvörösek voltak.Fogaik könnyedén tépték át az emberi húst.Lábból és karból egyaránt 2-2 darab volt, amellyeknek végein borotvaéles karmok ékeskedtek.Hátukon pedig fekete színű szárnyak bontakoztak ki.
 Éppen egy hullát zabáltak fel.Ezért is nem vettek észre minket.Kaptam az alkalmon és rögtön mögéjük teleportáltam.Ahogy megjelentem, rögtön át szúrtam is az egyik fejét.A másik nem sokáig csodálkozott, rögtön ugrott nekem a karjaival.Könnyed mozdulattal lehajoltam, de kardommat fejmagasságban hagytam, alulról pedig szorosan tartottam.Az eszetlen dög szinte belerohant a pengébe.De ettől még nem halt meg, sőt ráharapott a fekete kardra.
-Pusztulj!-és a karddal a száján át ketté metszettem.
-Meghaltak?-kérdezte Mizore az egyik fa mögül előbújva.
-Igen,ezekkel már nem lessz több gond.Innentől kezdve jobban kell figyelnünk az égre is.
-Rendben.
Ez a kis harc nem tartott pár pillanatnál tovább. Mint az előzőek, ezek is nyomtalanul eltűntek.Az égre pillantottam, és láttam a nap felé közeledő borús felhőket.A fal széléhez sétáltam, és úgy tekintettem be az utcára.Sehol senki, egy lélek se fordult meg, mindössze csak a hatalmas vértócsák voltak láthatók.A fiatal lány mögém zárkózott.Szépen lassan elkezdtünk előre menni, figyelve a bárhonnan fellépő veszélyre.
Néhány kézjel után, tenyeremet a földre tettem.Becsuktam a szemem és koncentráltam.
-A falu négyzetrács elrendezésű, kivétel a közepét, mert ott egy hatalmas tér van, valami szélessel a közepén.Talán egy szobor állhat ott.De mégis valamiért fura....
-Vigyázz!!!-sikította Mizore.
A házak közül előugrott kettő runner akik gyorsabbak voltak mint amit idáig láttam.Az egyik szemből, a másik pedig hátulról érkezett.Alig két másodpercem maradt cselekedni, de ez elég volt arra, hogy a csakrát a kezembe koncentrálva ellökjem magam.A két dög egymásnak ugrott és majdnem el is harapták egymás torkát.Nem hagytam, hogy további mozdulatokat tegyenek, ezért ismételten néhány kézjel után a fölre helyeztem a tenyerem.Alattuk néhány gyökér tört elő, és ragadta őket a talajhoz.Nem tudtak szabadulni, ezért könnyedén kivégeztem őket.
-Fel kell deríteni a falut, és utánna távoznunk.
-De miért nem mehetünk el rögtön?Az erdőn át megkerülhetjük a falut.
-A faluban lehetnek még túlélők.És ha vannak akkor biztosan jólképzettek, mivel életben vannak.De nem csak ez az amit meg akarok tudni.Az a szobor.........nagyon fura.
-Igazad van.
-Most pedig mennyünk.-indultam meg, miközben létrehoztam 5klónt.
Az egyik hátul maradt, és figyelt nehogy hátbatámadjanak minket.A többi pedig szétszéledt és elkezdtek keresgélni.Én magam pedig elöl maradtam.A házak között óvatosan és biztosan törtünk előre.A házak mellett mentünk, ezért is hallottam meg azokat a halk lépteket amik a mellettünk lévő házból szűrődtek ki.Jobb kezemet felraktam és mutattam Mizorénak és a klónomnak, hogy állj.Én folytattam a lépteimet előre, egészen az ablakig.Benéztem, de a függöny el volt húzva.Egy kis rést mégis találtam.Ott próbáltam betekinteni.Sajnos ez sem bizonyult elégnek.Mentem tovább az ajtóhoz.Az utcák megintcsak üresek voltak, így nyugodtan nyitottam be az ajtón.
Bent sötétség lepte el a szobát.Gázégőmet elővettem és elegendő fényt csináltam vele.Bal kezemben tartottam, jobb kezemben pedig a katana volt.A ház nagyon kicsi volt, mindössze 2 szobából állt.Belépve ott volt az étkezőasztal és körülötte a székek.A konyha és az előszoba egy térségeben volt, nem válaszotta el semmi.Lassan tovább haladtam.Egy ajtó volt, ahoz közeledtem.Amint elég közel értem berúgtam az ajtót.Kevés fény szűrődött csak be, de ez elég volt ahoz, hogy lássam, senki nincs bent.A szoba hálószoba volt, két ággyal.Beljebb lépve megvilágítottam a teret és a falon egy felirat állt......vérből."Győzz és megkapod jutalmad".Alaposan szétnéztem a házban, de nem találtam holttestet.Visszamentem az utcára.Mizore és a klónom még mindig ott voltak a házak között.
-Minden rendben?-kérdezte a lány.
-Nem teljesen.
-Mi történt bent?
-Nemfontos.-mondtam és egy kicsit elgondolkodtam.
-Min gondolkodol Sen?
-Francba.-és futottam a falu közepe felé.
-Mi az?Mire jöttél rá?-kiabálta utánnam rohanva.
-Csönd, nem szabad hangoskodnod, mert ide vonzod a démonokat.-szólt halkan a klónom, miközben kezével Mizore száját fedte, hogy ne adjon ki több hangot.Lassan magához húzta, és a lány, engedve az akaratának, elcsöndesült.Könny cseppek csordultak le az arcán, ahogy látta a házak közt eltűnő megmentőjét.
Rohantam előre, és előre, amíg elérkeztem a főtérhez.Középen ott tornyosult a szobor, ami nem is volt teljesen szobor.Valójában egy démon volt amit kő lepett be, és szobort formázott belőle.A lény mozdulatlan volt.A fölbe ágyazódott a fél teste, de valójában megvolt akár 3-4m magas is.images.elfwood.com/art/g/u/guee/ork.jpg
-Szóval ez volt az amit éreztem.-mondtam.
-Igen ez volt az Sen Kecueki.-ismét az az eltorzult hang volt.
-Hol vagy?-kérdeztem körbe nézve a téren.
-Itt.-és a fura lény bal vállán egy éppen ebben a pillanatban lérejött fekete átjárón, megjelent az a csuklyás alak, de a kezében nem bot volt, hanem egy kasza.

                                                       6.fejezet
                                                     (Régi ismerős)

 Még csak a második napnál jártunk miután megjelentek azok a lények, akik megváltoztatják a ma ismert világot...Délután volt, még órákba telik mire eljön az este.De addig még sokminden történt...amik...
 Mizore könnyeit törölgetve nézett előre, amerre elrohantam.A klónom látta, hogy a lány már kezd lassan megnyugodni, ezért szépen óvatosan elengette.
-Utánna kell mennünk!Nem hagyhatjuk egyedül.-mondta könnyeit letörölve Mizore Aoki.
-Nem lehet, különös erőt érzek.Csak most jelent meg, de a csakrálya rettentő magas.Az igazi énemnek sem lessz egyszerű dolga.De te 1 szempillantás alatt meghalnál.Még az erőd se tudna megvédeni.
-Akkor mit tegyünk?Csak tudunk valahogy segíteni neki.-mondta összerakva reszkető kezeit.
-Én csak egy klón vagyok ezért már kisebb sérüléstől is eltűnök.
-De mégis ki az akinek ekkora a csakrálya?
-Nemtudom...de volna egy tippem.
-Ki?
-Az a csuklyás alak, akit még tegnap a faluban láttam.Akkor még nyomtalanul eltűnt, de úgy tűnik visszatért valamiért.
-Vigyázz!!-kiáltotta Mizore.És az egyik házból egy runner ugrott a klónomnak.
-Azt hitted nem veszem észre?-mondta és a kardjával lefejezte a támadót.-Most pedig gyere be ebbe a házba, és bújj el.
-És te? Egyedül hagysz?
-Nem.Kint maradok és megölöm a közeledő démonokat.Most pedig menny be, egy föld jutsuval elzárlak előlük, így nem esik majd bajod.
-Köszönöm.-és máris ment be.
Odabent egy föld gömbbe zártam, de természetesen hagytam helyet a levegőnek, hogy meg ne fulladjon a szép lány.
-Most pedig kiírtom ezeket a nyomorúlt férgeket.-mondta a klón miután befejezte a jutsut.

Amint elértem a főteret, ott volt az a hatalmas lény.
-Szóval ez volt az amit éreztem.-mondtam.
-Igen ez volt az Sen.-ismét az az eltorzult hang volt.
-Hol vagy?-kérdeztem körbe nézve a téren.
-Itt.-és a fura lény bal vállán egy éppen ebben a pillanatban lérejött fekete átjárón, megjelent az a csuklyás alak, de a kezében nem bot volt, hanem egy kasza.
-Már megint te.De legalább tudom azt, hogy mégis miként jönnek ezek a démonok.
-Lehet tudod, de azt nem, hogy honnan, és hogy hogyan állícsd meg az eljövetelüket.
-Az lehet, de ettől függetlenül most úgyis megfogsz halni.
-Ha ismernél, biztos nem mondanál ilyeneket.-Nem szólt semmit, csak állt és figyelt felém.-Na mivan?Nincs mit mondanod?Pedig elmondhatnád, hogy miért kerültek ide ezek a démonok.
-Van valaki aki képes volt átjárót nyitni, e két világ között és ezt megtanította nekünk, akik érdemesek rá.Lehet én vagyok a leggyengébb köztük, de mégis én voltam az közülük aki legelősször sajátította el az dimenzió kaput, ezért is vagyok itt.
-Mégis mit akartok?Hányan vagytok?....Azt hiszem el fogunk mi még beszélgetni jó sokáig, mert mindent meg akarok tudni...
-Sose szerettem ha félbaszakítasz.De nincs most időm a cseverészésre.Ami miatt idejöttem azt most be is fejezem.-és a kaszát belevágta a hatalmas lénybe.Néhány másodperc után kihúzta.
-Te-te volnál az mester?-kérdeztem meglepetten.
-Mindig mondtam neked, hogy ne kérdezz olyat, amire úgyis tudod a választ.
-Dehát, hogy történt ez,hogy kerültél te a rossz oldalra?
-Nincs idő elmondani neked mindent, de ha nem fejlődtél az utolsó találkozásunk óta, akkor a halálod napja ma van.
-Szerinted az elmúlt 10 évben nem fejlődtem semmit?Azt hittem ennél jobban ismersz.
-Akkor bizonyítsd!-ezekben a pillanatokban a hatalmas démonon elkezdett repdezni és lepotyogni a kő.A lény életre kelt.-de ha ez még nem lenne elég,akkor itt vannak még ezek is.-a bal kezébe helyezte a kaszát, majd maga előtt a levegőbe vágott.A helyén pedig egy nagy fekete átjáró jelent meg.Azon keresztül pedig több mint 20 repülő démon jelent meg amelyeket Angel-eknek nevezek, ezek azok a szürke testű és fekete szárnyú teremtmények.Ezek mellett még körülbelül 30runner is megjelent.
-A francba, túl sokan vannak.De még ott van az az óriási orkszerű lény is.-gondolkodtam hangosan.-Ettől függetlenül, még mindig simán túl fogom élni.-mondtam kis mosolyt ejtve és elkezdtem kézjeleket formázni.

                                                                         7.fejezet

                              (Mester és tanítvány)

10 év hosszú idő.Sok minden történik.Az emberek változnak,rájönnek dolgokra és ezek után ellent mondanak annak amiben hittek.De vannak olyanok akik mit sem változnak.Én mégsem sorolnám magamat egyik csoportba sem.
 Azon a napon már az életemért harcoltam.Sosem volt még olyan ninja akivel ténylegesen be kellett volna vetnem az erőm több mint felét.De úgy tűnik ma, még ha mindenemet is beleadom, akkor se nyerhetek.Azzal kell küzdenem, akitől majdnem mindent tanultam.Ám az előző hónapokban sikerült kifejlesztenem egy technikát.Az esélyeim még így is maximum 7%.
 "Gyorsan végeznem kell a démonokkal, nem hagyhatok arra időt, hogy szétszéledjenek."
-Ne aggódj, én nem fogok harcolni veled.-mondta még mindig azon az eltorzult hangon.
-Heh, hát akkor ez nem is lesz olyan érdekes.Egy az ötven ellen.Esélytelen számukra a győzelem...
-Ötvenegy,ne felejtsd el ezt a brutális lényt.
-Igazad van, de nem hinném, hogy olyan nagy gondot tudna okozni.
-Akkor végezd ki, és megkapod a jutalmad.-csinált magának egy átjárót, amin keresztül távozott.
"Jutalom?Még 14 éve is mondott valami hasonlót, és akkor kaptam ezt a kardot."
 A hatalmas lény lassan elkezdett kiemelkedni abból a gödörből, amiben elsüllyedt.Ám még mindig 5-6 perc szükséges neki, mire kijut.
-Na végre.-mondtam befejezve a kézjeleket.-Lehet sok időbe telt, de elég hasznos technika, aminek a neve, Gofú (Szélvihar).Ezzel olyan vihar támad, mint ha éppen egy tornádó közelében lennénk.Így nem fogtok tudni a megszokott rendben támadni és védekezni, ám én ismerem a széljárást, tudom hogyan érdemes mozogni.Tehát hiába ugortok nekem eszeveszetten, egy erősebb széllökés el fog taszítani titeket.Nem is tudom minek mondom el, hiszen nem értettetek belőle semmit.De ez lényegtelen mivel most meghaltok.-kardomat előrántottam és nekikezdtem a démonok kiírtásának.A runnerek rögtön ugortak volna nekem, de az erős széllökésektől elrepültek előlem.Az Angel-nek nevezett lények maradtak a magasban, de nem bírtak stabilan repülni.A földön lévő lényekkel másodpercek alatt végeztem, ebben közrejátszott, hogy a shunshin no jutsut is alkalmaztam."Ez gyors volt, most pedig ti jöttök repülő férgek."Ismét kézjeleket formáztam, ez pedig a teleport jutsu, amellyel az egyik lény hátára kerültem.A többi szinte rögtön jött volna nekem, de nem voltak elég gyorsak.A fegyveremmel játsznyi könnyedséggel hasítottam át az alattam lévő Angel fejét, és a többi másik világból érkezettét is."Úgy tűnik ez a technika eléggé összezavarja őket, így már csak annyi a teendőm, hogy egymás után levágom őket."
 Egy-két perc alatt már az összessel végeztem, csak az ork maradt.Ő ez idő alatt már félig kikecmergett, sisakját elejtve.A szél szinte hatással sem volt rá, de ez várhatő a nagy termete miatt.
-Kotródj vissza a helyedre!-kiáltottam miközben dupla talppal ugortam a fejének.Egy kicsit sikerült megállítanom abban, hogy ne mozgolódjon tovább.Csakrát a lábamba irányítva, megtapadtam a tetején.Katanám pengéjét a fejébe irányítottam.Semmit sem ártottam rajta, a fekete kard még a bőrét sem karcolta meg."Akkor próbáljuk meg egy jó adag csakrát vezetve a fegyverbe."Így már is volt hatása, de csak annyi, hogy egy kissebb vágást tudtam rajta ejteni.
-Takarodj a fejemről te bolha!-kiáltotta a démon, és a fejére kapott.
-Mi a franc?Te még beszélsz is?-kérdeztem meglepetten, átugorva a vállára.
-Menj már innen, különben szétlapítalak.
-Látom attól még, hogy tudsz beszélni, nem vagy valami értelmes.Ezért most inkább megöllek.
-Te fogsz meghalni bolha.
-Ezt kétlem, ugyanis már győztem.
-Nem értelek, de mostmár pusztulj.-és ismételten a kezével próbált leütni magáról.Én inkább nem maradtam ott, ezért az egyik ház tetejére ugortam.
-Azt hiszem mostmár elég idő telt el, miután a magot elhelyeztem a testedbe.Az a kissebb vágás elegendő lett arra, hogy egy húsevő növényt "elültessek" benned.-néhány kézjel után aktiváltam, azaz életre keltettem a virágot.Az ork belselyében a növény elkezdte felfalni őt.A fejében kezdett neki a falatozásnak.
-Ez mi?Áhhhhh!.-kiabálta, majd pillanatok múlva holtan dőlt előre.
-Ezzel vége.Te voltál az utolsó.Most pedig gyere elő sensei...
-Még mindig sensei-nek nevezel?-kérdezte ismét megjelenve egy átjárón.A lény mellé érkezett meg.
-Ez csak a szokás hatalma, de mostantól akkor a valódi neveden szólítalak....Ryuken.
-Akkor jobb lenne az ilyen megszokásokat elfelejteni.
-Tudom jól.
-Amint látom sérülés nélkül megúsztad, de hát mit is várhattam volna az egykori legjobb tanítványomtól?
-Talán találtál nálam jobbat?
-Természetesen igen.Végülis ő keresett fel engem, tehát nem mondhatnám, hogy én találtam.
-Na és ez mikor történt?Véletlenül nem 10évvel ezelőtt?
-Nem, ez körülbelül 3-4 éve volt.
-Akkor miért tűntél el oly hirtelen 10 éve?
-Meg volt rá az okom, minden amit teszek, annak meg van az oka.
-Mit tervezel?
-Csak megteszem azt, amit meg kell tennem.
-Még mindig nemtudom eldönteni,hogy tényleg a rossz oldalon álsz.Lehet a hangod és a megjelenésed ezt utalja, de ettől függetlenül valami mégis azt súgja....-nem fejeztem be a mondatot.A földre bámultam és elgondolkodtam, visszaemlékeztem.

-Milyen belső énről beszélsz?
-Még nem fogok belebonyolodni, kicsi vagy, van még idő arra, hogy elmondjam.De mint mondtam, megtanítom neked, hogy miként urald.
-Igaz csak 8éves vagyok, ám ettől függetlenül nem vagyok gyerek.
-Úgysem tudsz meggyőzni.Ha rendesen követed az edzés menetét, akkor talán még előbb fogok beszélni veled arról az erőről, ami benned lakozik.
-Rendben.
-Akkor ezentúl te vagy az én tanítványom, és én vagyok a te mestered.
Ezután bementünk a barlang mélyebb részébe.20perces séta után egy hatalmas terembe érkezdtünk.Körben még mindig fáklyák világítottak.A végénél ott volt egy nagy duplaszárnyú  ajtó, oda közeledtünk.Néhány kézjel után kinyílt.
-Gyere be, nézz szét de ne nyúlj semmihez!-mondta Ryuken belépve.
-Rendben.
Bent egy hatalmas könyvtárat találtam, tele könyvekkel és tekercsekkel.Be se látni a termet olyan hatalmas.
-Te maradj itt.-majd a teleport jutsuval eltűnt.Néhány perc után ismét megjelent, a kezében egy tekerccsel.-Csukd be a szemed, csak lélegezz mélyeket és engedd el magad.-valamit elkezdett mormolni, ezután nyomást éreztem a mellkasomban, majd elájultam.

-Ne merengj a múlton!Csak egy pillanatnyi kiesés is az életedbe kerülhet.-mondta megjelenve mellettem.

                              8.fejezet

                                   (Nem várt segítség)

Ryuken Hideki, ő volt az aki majdnem 5éven keresztül tanított engem.De talán most, ő lesz az aki ma megöl engem....

-Mit tervezel?-kérdeztem tőle.
-Csak megteszem azt, amit meg kell tennem.
-Még mindig nemtudom eldönteni,hogy tényleg a rossz oldalon álsz.Lehet a hangod és a megjelenésed ezt utalja, de ettől függetlenül valami mégis azt súgja...-nem fejeztem be a mondatot.A földre bámultam és elgondolkodtam.
-Ne merengj a múlton!Csak egy pillanatnyi kiesés is az életedbe kerülhet.-mondta megjelenve mellettem.
-Mi a franc, tényleg gyors vagy, de csak mert kézjel nélkül tudod alkalmazni a teleport jutsut.-sebes mozdulattal hátravágtam a könyökömmel.
-Folyton csak az az erőszak.Nyugodj meg, nem fogok megküzdeni veled.-mondta miközben a könyöklésemet játsznyi könnyedséggel állította meg a kezével, majd eltűnt és az ork fején jelent meg.
-Akkor mit akarsz?
-Mint mondtam megkapod a jutalmad.
-Milyen jutalom, és miért kapok jutalmat, hiszen az ellenséged vagyok?!
-Nem én akartam így, nem az én ajándékom,de magam is adok neked valamit.
-Ki akarta így? Ki az aki a szálakat irányítja?
-Majd idővel megtudod, de most készülj fel némi borzalomra....-és kézjeleket kezdett formázni.

A falu másik részén, a harc nem állt meg, csak folyamatosan zajlott szűntelenül.A klónom a sorra érkező démonokkal harcolt, hogy megvédje Mizorét.A falak mögül percenként ugortak elő a démoni lények.
-Minden rendben?-kérdezte a lány a föld burokból.
-Igen persze, ezek nem nagy ellenfelek, csak az a lényeg, hogy rendesen odafigyeljek.Nem ejthetek hibát, mert ha megsérülök és eltűnök, akkor a jutsu lebomlik rólad, és védtelen maradsz.
-Oké, akkor nem szólok, nem akarlak kiejteni a koncetrációdból.
-Ne aggódj nem lesz semmi gond.
Mizore összehúzta magát a fölburkon belül.Kint tovább folytattam harcomat a nem fogyó ellenfelek ellen."Ezek meg kik lehetnek?Az erdő felől ninják érzek közeledni, nem is kis csakra készlettel.Talán hárman-négyen lehetnek.Remélem a mi oldalunkon állnak, mert több ellenféllel már nem bírnék sokáig kitartani."Néhány perc után a fák közül sötét ruhás, fekete jounin mellényt viselő alakok jelentek meg, számszerint három.A fejükön fejpánt volt, de nem ismertem fel melyik falué lehet, ugyanis a jel, egy A betű volt.
-Ti kik vagytok?-kérdeztem a harcra, és rájuk figyelve.
-Elősször te mond meg ki vagy!
-Az én személyem nem fontos, csak az, hogy ti barát vagy ellenség vagytok.
-Szerintem ez egyértelmű.-és az egyik ninja elém, a másik pedig mögém ugrott levágva egy-egy démont.A harmadik ninja felugrott az egyik háztetőre majd a kezével intett felém, hogy mennyek oda.A kettő lefoglalta a lényeket, így nekem nem volt nehéz dogom felszökkenni mellé.
-Mi az Apokalipszis nevű titkos szervezet tagjai vagyunk.Azért jöttünk ide mert tömeges démon megjelenés történt errefelé.Nem mondhatok többet, mert ez nem az én reszortom, de örülök, hogy találtunk túlélőket.De most mond meg ki is vagy te!
-Azt majd elárulom később, én egy árnyék klón vagyok, és azért voltam itt, hogy megvédejem Mizore Aokit, akit    a biztonság képpen abba a föld gömbbe rejtettem.Az igazi testem a falu közepe felé igyekezett, nemtudom mi történt, de jó lenne megnézni,mert különös alak erejét éreztem arra, gondolom maga is érzi.......
Ezekben a pillanatokban a falu közepénél, egy hatalmas csakra robbanás történt, aminek ereje még a közeli erdőkig is kihatott.Ettől a klónom megsemmisült.....

Ez után teljes sötétség.Később éreztem, hogy kezdek magamhoztérni.Egy ágyban feküdtem.Gyenge fájdalom járta át testem, és sok helyen be voltam kötözve.Lassan próbáltam kinyitni a szemem, de a történtek után elég gyenge voltam még.Kinyitva a szemem láttam, hogy egy hajó belsejében vagyok, egy kabinban.Próbáltam mozogni, de ekkor észrevettem a mellettem fekvő,a szinte már hozzám bújó alvó Mizorét.                                                

9.fejezet

(Az újoncok)

Csak néhány napja történt, hogy a világ a feje tetejére állt.Megjelentek azok a még sose látott démonok és velük együtt ismét feltűnt a már szinte elfelejtett mesterem, Ryuken Hideki.Szerencsére az Apokalipszis ninjái, akiről még nem is tudok semmit, segítségünkre jöttek és biztonságban megvédték Mizorét.
Most egy hajón fekszek, bekötözve, sérülten.Nem mondanám olyan sújosnak, mivel a testem elég gyorsan regenálódik.De ez nem is olyan fontos, inkább az, hogy merre is megyünk.Esetleg van olyan hely ahol még a démonok nem jártak, és oda tartunk.Ekkor kopogás hallatszik az ajtón.
-Bejöhet -mondtam.Az ajtón az a ninja lépett be akivel nemrég beszéltem.180cm körüli, rövid barna hajú férfi.A kora megközelítőleg 35-36 lehet.Rajta is látni némi égést, de nem nagy mértékűt.
-Látom felkelt, ez jó hír.Mint láthatja a lánynak nincs semmi baja, sérülés mentesen megúszta a csakra robbanást.De ez csak a különleges képessége miatt történt.
-A jég ismét előtört?
-Igen, körülvette és teljes mértékben megvédte.
-Ez jó hír, ám ezt az erőt még nem nagyon ismeri, tehát úgy tűnik ha veszélyben van akkor jön elő.
-Érdekes.Akkor mihamarabb meg kell tanítani neki.De ezt majd később.Csak azért jöttem, hogy szóljak, nemsokára kikötünk az Apokalipszis szigetén.
-Apokalipszis?
-Igen-igen.A nevével ellentétben azért küzd a szervezet, hogy megelőzze az apokalipszis eljövetelét.Tehát a jó oldalon állunk, de erről majd később az Apokage jobban beszámol-majd rögtön becsukta az ajtót, arra sem hagyva időt, hogy megszólaljak.
Pár másodperc után Mizore kezdett ébredezni.
-Na jót aludtál?-kérdeztem tőle.
-I-Igen -mondta elvörösödve.-Te jól vagy?
-Persze.Semmi bajom.
-Akkor jó -felelte mosollyal, de még mindig elpirultan.
-De gyere fel kell kelni, nemsokára kikötünk egy szigeten.
-Rendben.
Néhány perc után, mikor már minden dolgomat összeszedtem, felmentünk.A fedélzeten minimum 20ember volt.Szervezedt munkát végeztek.A távolban már látszott egy hatalmas sziget.Az égen csak néhány felhő volt, de már kezdett esteledni.Délután 7óra körül jártunk.A hajó orrában ott volt az a már ismert férfi.Figyelt előre, elgondolkodva, nagy nyugalommal.Majd oda mentem a hajó széléhez és a vízben néztem a tükörképemre.

-Akkor mit akarsz?
-Mint mondtam megkapod a jutalmad-mondta Ryuken
-Milyen jutalom, és miért kapok jutalmat, hiszen az ellenséged vagyok?!
-Nem én akartam így, nem az én ajándékom,de magam is adok neked valamit.
-Ki akarta így? Ki az aki a szálakat irányítja?
-Majd idővel megtudod, de most készülj fel némi borzalomra....-és kézjeleket kezdett formázni.
-Mégis mire készülsz?
-Meggyengítem azt a pecsétet amit még rád helyeztem annó 15éve ott lent a barlangban.Így egy kicsit meg fog változni az erőd, de csak rajtad múlik, hogy gyengülni vagy erősödni fogsz.Ezt veheted a mestered utolsó próbatételének -a kezei közt nagy mennyiségű csakra jelent meg, tisztán látni lehetett.Egy pillanat alatt előttem termett és a mellkasomba nyomta a csakra gömböt.Úgy éreztem mint ha a testem fel akarna robbanni.A csakrám teljességgel megzavarodott.
-Mi a franc ez?A testem...áhh -a földre térdeltem, próbáltam erőt nyerni de nem bírtam, minden energiám elfogyott.Ekkor a bennem lévő összes csakra kirobbant belőlem.Ilyen mértékű fájdalmat még soha nem éreztem.Majd eszméletlenül dőltem előre.

-Megérkezdtünk -mondta Mizore közelebb lépve hozzám.
-Óh, remek -feleltem kizökkenve a gondolataimból.
Másodpercek után már a parton voltunk, azaz a kikötőben.Sok hal árus, 15-20 ház és néhány kissebb bolt volt ott.
-Még nem is kérdeztem, mégis mi a nevetek fiatal idegenek.Engem Miaru Jiro-nak hívnak -mondta oda lépve hozzánk a már ismert ninja.
-Mizore Aoiki vagyok.
-Sen Kecueki.
-Érdekes nevek.Most mennyünk el kell titeket vigyelek valakihez.
-Rendben, de remélem elegendő magyarázatot tud adni -mondtam.
Majd elkezdünk befelés sétálni a szigeten.Sivatagos terep volt, távol hegyekkel és előttr egy falu bontakozott ki, oda tartottunk.10perc után már a bejáratnál voltunk, fal vette körül, ami 3méter magas is megvolt, ezért nem lehetett belátni.
-Ez Apokagure, a legfőbb központ az apokalipszis szigetén.Most pedig mennyünk az Apokage irodájába.
A falu körülbelül fele akkora volt mint Konoha.Szépen elrendezett, sok bolttal.Számtalan ember.Szinte mindent meg lehetett ott találni.Utunk a falun átvágva a főépületbe vezetett.Ott a második emeletre felérve már egy anbu-t láttam, aki egy ajtó mellett állt.
-Az Apokage már vár minket -mondta Jiro az anbunak, aki kinyitotta az ajtót.Egymás után bementünk a tágas szobába.A nagy ablak előtt egy nagy asztal, előtte néhány fotel.Oldalt szekrények, valószínűleg iratok tárolására.Szép szőnyeg a padlón és festmények a falon.
-Na végre, hogy megérkezdtél Miaru.Kik ezek veled, talán új embereket találtál a szervezetbe? -mondta a nagy ablakon kinéző 45-50 éves férfi.Ősz haja volt, akárcsak a kis kecskeszakálla.Hosszú fehér inget viselt és egy fekete nadrágot.
-Erről inkább ön döntsön, végülis ön az Apokage.Talán hasznára lehetnek a szervezetnek.Ma találtuk őket, az egyik küldetés során.A lánynak érdekes technikája van, a jéget képes manipulálni, de a fiú elmondása alapján még nem nagyon ismeri az erejét.A srácról nemtudok semmit, egy hatalmas csakra robbanás után találtuk.A felszerelése alapján ninja, de fejpántot sem találtunk nála.
-Érem-értem.Hát akkor üljünk is le.
-Inkább arról beszéljen, hogy mégis mik ezek a lények és mi a francot keresnek itt?! -mondtam.
-Csak nyugodtan.Elmondom összefoglalva a dolgokat.Mint láthattátok léteznek démonok.Ezek egy másik világból származnak és átjárókon keresztül közlekednek, saját maguk nem képesek ilyenre.Valaki nyitja őket, hogy ide jöjjenek.Túl sok információt még mi sem tudunk róluk, de az első alakalom amikor megjelentek az körülbelül 7éve történt.E dolog miatt jött létre az Apokalipszis szervezet.Az 5 nagy ország kagéi is bele eggyeztek ebbe, természetesen tudnak mindenről, ám minden más ember és szinte minden ninja nem is hallott még rólunk, mivel egy titkos szervezet vagyunk.Akiket itt láthattatok a szigeten, azok azért vannak itt, hogy saját kezükkel segítsenek a szervezetnek.A bolygó minden részéről érkezdtek ninják, katonák és közemberek.Ők vagy találkoztak már ezekkel a démonokkal, vagy pedig a falu kagéja adott lehetőséget nekik arra, hogy ide jöhessenek.Sokan éltek ezzel, de természetesen voltak olyanok is akik inkább otthon maradtak, a saját környezetükben.Ez a sziget az Apokalipszisé.Itt élnek a szervezet tagjai.Vannak egyszerű emberek, katonák, fejlett geninek, csuninok és jouninok.Emellett mint láthattátok ANBU embereink is vannak, de ők csak nagyon csekély számban.Persze itt vagyok én is aki mindent irányít az Apokage.Én foglalom el így a hatodik kage szerepét a Hokage,Kazekage,Mizukege,Raikage és a Tsuchikage mellett.Mint minden faluban itt is csapatokban megyünk küldetésre.Nem csak a démonokkal kapcsolatos ügyeket, küldetéseket teljesítsük, hanem minden olyat amit ide küldenek a ninja falvak.Nos talán ennyi lenne röviden.
-Hát ez, meglepő de elég jól szervezettnek tűnik-feleltem.
-Mert az is -mondta az apokage.
-De mi van ezekkel a démonokkal?Mégis hány fajta létezik belőlük?Mi az a világ ahonnan jönnek?
-Sok-sok különbféle példány van, de mindig érkeznek újabbak.Az a másik világ ahonnan jönnek, még nem teljesen feltárt előttünk.Voltak akik átmentek, de még sose tértek vissza.A tudós csapataink próbálkoznak azzal, hogy mi is tudjunk átjárót nyitni, hogy megtaláljuk ki is áll a dolgok mögött és végérvényesen megállítsuk őket.
-Ez mind szép és jó de...-nem fejeztem be a mondatom, elgondolkodtam.
-Hát igen, az elképzelés nagy vonalakban megvan, sajnos ilyen hosszú idő után se tudtunk kimagasló eredményt mutatni.De ami késik nem múlik.
-Szóval ha akarunk mi is nyugodtan csatlakozhatunk?
-Persze.
-És mi van akkor ha nem akarunk csatlakozni?
-Szabadon elmehettek, de előtte kicsit átmossuk az agyatokat, hogy elfeledjétek az itt történteket, sajnálatos módon nem bízhatunk meg mindenkiben, hogy tartsa a száját.
-Akkor úgy gondolom kettőnknek az lenne a legjobb ha itt maradnánk.
-Bölcs döntés.Hát akkor üdvözöllek itt titeket mint a szervezet legújjabb tagjait.Miaru vezesd őket körbe, mutasd meg a szállást és vedd fel az adatokat.Ha jól látom mind ketten ninják vagytok, ezért genin rangon kezdtek.Holnapra megpróbálok beosztani hozzátok, még egy genint és egy jounin szintű vezetőt.Addig is ismerkedjetek meg a többiekkel ha gondoljátok, hiszen ez lesz az új otthonotok.
-Köszönnyük-mondta Mizore.
-Akkor mennyünk is-szólt Jiro.
-Rendben.
Csöndben gondolkodva mentem velük.Két percnyi séta után a faluban elérkezdtünk a szállásra, egy 4szintű épület.Bent a recepción kaptunk két szobát, egyet Aokinak és egyet nekem.
-A földszinten a folyosó végén balra van az étkezde.Minden nap reggel 5:00-től este 0:00-ig nyitva van.Minden nap friss ételt kaptok tehát ezzel nem lesz semmi gond -mondta el Jiro.
-Ez jól hangzik -felelte Mizore mosolyogva.
-De most mennyünk fel és akkor leírom az adatokat.
-Rendben.
Mind a ketten a harmadik emeleten kaptunk helyet, nem messze egymástól.Az én szobámba mentünk és ott néhány perc alatt felvettük az alapvető adatokat.